Megnéztem a legújabb Mortal Kombat filmet, ami csak és kizárólag az előzetesek alapján tűnt jónak és izgalmasnak, a kész film jól kezdett, ám menet közben elveszett a lendület. A látványra nem lehet panasz, végre nem egy steril, számítógép által generált világot látunk

Az utóbbi időben egyre kevesebb filmet nézek, egyre kevesebb film kelti fel az érdeklődésemet. Van úgy, hogy elkezdek nézni egy filmet, és rövid idő alatt ki is kapcsolom, mert az egészet üresnek érzem. Hiába a pazar, már-már tökéletesen élethűnek tűnő képi világ a számítógépes technológiának köszönhetően, sokszor pont ez az, ami számomra visszatetsző. Annyira szembeötlik a művi megvalósítás, hogy emiatt nem is tudok igazán a filmre koncentrálni. Hiányoznak a régi trükkök a filmekből. Túlságosan elmentek a készítők a digitális irányba, ami már nem hozzáad az élményhez, hanem inkább elvesz.

Szeretek a Sárvár környéki erdőkben kirándulni, élvezni a csendet, a jó levegőt. Itt tudok igazán feltöltődni egy-egy nehezebb időszak után, mert a fák között kellően le tudok lassulni a folyamatos pörgésből. Az emberi szervezetnek szüksége van a csendre, a nyugalomra, hogy meg tudjon szabadulni a negatív stressztől, ami nagyon tudja rombolni az ember egészségét.

Az elmúlt időszak szerte a világban, és még jelenleg is a koronavírusról szól. Sokan vannak, akik szerint az egész dolog túl van lihegve, és nincs semmi valóságalapja, csupán megy a pánik keltés. Ami tény, hogy a járvány elég alaposan megroppantotta a különböző országok gazdaságát, és a bejegyzés írásának idején az Egyesült Államokban, valamint Brazíliában tombol a leginkább a járvány. A híradások szerint.

Belevágtam. Hogy mibe? Sok mindenbe. Például egy tanfolyamba. Adódott egy lehetőség, én pedig néhány hetes megfontolás után meghoztam azt a döntést, hogy belevágok. A végén Fotográfus és fotótermék kereskedő leszek. A fotózás néhány éve kezdett érdekelni, és valamivel több mint két évvel ezelőtt váltottam DSLR (Digitális tükörreflexes fényképezőgép) masinára. Előtte egy kompakt géppel lőttem képeket, ha valamerre elmentem. Rövid idő alatt kinőttem a kompaktot, viszont a mai napig szívesen előveszem, ha nem a képminőség, hanem a dokumentálás a cél. Például egy blogbejegyzéshez.

Pete egyik rejtett műhelyében üldögélt, és elemezte a Johntól kapott információkat a támadásokkal kapcsolatban. Petra nyomkövetőjét figyelte, amit a lány beleegyezésével ültetett be a testébe. Tudta, hogy már nincs John lakásában. A fejvadászt, aki biztos helyre vitte a lányt, nem ismerte. John bízott benne és ez neki elég volt.

Alicia pár napig megfigyelte John napirendjét, és közben úgy intézte, hogy összeismerkedjen Petrával, elmondva neki, hogy nemrég látta újra korábbi párját, aki viszont semmibe veszi. Szándékosan nem mondta el neki, hogy Johnról van szó.

A csillagcirkáló lassú tempóban közeledett a Földhöz. A pilóták kicsit unottan, rutinból állították be a koordinátákat a leszálláshoz. Nem számítottak támadásra, csak egy jó alvásra vágytak. Tizenhat órája voltak szolgálatban, nem csoda, hogy elfáradtak. Igaz, az automata rendszer sokban megkönnyítette a cirkáló irányítását. A cirkáló lassan beállt a megfelelő szögbe, hogy belépjen a Föld légkörébe. A hajó lassan megkezdte az ereszkedést a bolygó felszínére. Ekkor lépett akcióba harminc vadászgép, és össztűz alá vették a cirkálót. Nem csata volt, csak egy könnyű lerohanás. A cirkálót a létfontosságú pontokon támadták. Néhány vadász a cirkáló hajtóműveit lőtte szét. A cirkáló pillanatok alatt elpusztult. Esély sem volt a túlélésre. A vadászgépek amilyen gyorsan akcióba léptek, olyan gyorsan el is tűntek.

Az elmúlt időszakban összejöttek a dolgok. Szerencsére semmi olyan, amit ne lehetne túlélni, csak az embernek türelmesnek kell lennie, míg minden ismét a helyére kerül. Csalódtam valakiben, aki fontossá vált. Emiatt megszakítottam vele a kapcsolatot. Talán ez önző dolog, de jelenleg úgy érzem, így tudok csak tovább lépni. A képességeimnek hála, hamarabb megsejtettem a dolgot, minthogy az bizonyossággá vált volna.

Írni könnyű. Pont. Ezen nincs mit ragozni. Jól írni viszont nehéz. Teljesen mindegy, miről van szó, jól megfogalmazni valamit igazán nehéz. Főleg igaz ez arra, ha valaki történetírásra adja a fejét. A jó alapötletek nagyon hamar jönnek, de abból kihozni egy igazán izgalmas, érdekes történetet már komoly és nehéz munka. Odafigyelés kell, és folyamatos ötletelés, valamint fel kell építeni az egész történetet az alapoktól. Ki kell találni a karaktereket, és cselekedtetni, beszéltetni kel őket, valamint ki kell alakítani a személyiségüket, motivációt adni nekik.

Sokat bóklászok a neten, sőt, ki lehet jelenteni, internet függő vagyok. Ez talán a belső világom instabilitásából és a kezdetektől meglévő önbizalom hiányból fakad. Pedig vannak dolgok, amiket biztosan tudok, valamint jó vagyok a munkámban. Lehet, hogy éppen ennek a kettősségnek köszönhetem precizitás és alaposság iránti vágyamat. Természetesen a hibáimmal mostanra teljesen tisztába jöttem. Viszont olykor rosszul fejezem ki magam, pedig törekszem az érthetőségre, valamint arra, hogy ne bántsak meg másokat. De nem is ez a lényeg.

Internet. Röviden, és tömören megfogalmazva: egy nagy, az egész bolygót átszövő számítógépes hálózat, melyen rengeteg információ áramlik át másodpercenként. Hogy mekkora adatmennyiség? Még csak megbecsülni sem tudom. (Nem is az én dolgom) Az internet történelmét nem taglalnám, akit érdekel, az megtalálja valamelyik internettel foglalkozó könyvben, vagy rákereshet a Wikipédiában. (Ironikus, hogy az internetre keres rá az ember az interneten… érzik benne az ellentmondást?)

A nő megállt a férfi előtt, kezeit a mellkasára tette és mélyen a szemébe nézett:
– Miért viselsz ilyen kemény, áthatolhatatlan páncélt?
– Azért, hogy megóvjam azokat, akik fontosak számomra…
– És mi van akkor, ha valakinek te vagy fontos? Csak nem engeded elég közel magadhoz?…
– Olyan nem létezik…

Az ember önző és arrogáns létforma. Ez sok esetben személyes tapasztalat. Az, hogy emberként mindenki gyarló és esendő, egyáltalán nem újdonság. Nem sokan képesek felülemelkedni a fizikai korlátokon és magasztosabbnak, segítőbbnek lenni, mint amilyen a nagy átlag.

Éjszaka van. Sötét, hideg éjszaka. Nem tudok aludni. Ébren forgolódom órák óta. Nem tudok visszaaludni, pedig teljesen elfáradtam a sok munkában és abban, hogy mindenki nekem sírta el a bánatát. De az senkit nem érdekelt, hogy én milyen gondokkal küzdök folyamatosan. Igen, van munkám, van pénzem, de a magánéletem jó ideje romokban hever. Ez nagyon megvisel, nincs kivel megosztanom az életem, csak felszínes, szexen alapuló kapcsolatra vágyó lányok vesznek körül. A telefonomra pillantok: hajnali negyed kettő múlott.