Alicia pár napig megfigyelte John napirendjét, és közben úgy intézte, hogy összeismerkedjen Petrával, elmondva neki, hogy nemrég látta újra korábbi párját, aki viszont semmibe veszi. Szándékosan nem mondta el neki, hogy Johnról van szó.

Alicia alvilági kapcsolatai révén jártas volt a kémkedésben és a megfigyelésben. Tudta, hogyan kell valakit feltűnés nélkül követni és kifigyelni. Petrával a tervek szerint olykor összefutott és váltott vele pár szót, megismertetve vele azt, hogyan bánt el vele egykori szerelme. Mestere volt a hazudozásnak, a zsarolásnak és a megtévesztésnek. Petra észre sem vette, hogyan manipulálta és befolyásolta Alicia. Közben finoman érdeklődött a kapcsolatáról és a párjáról, a lány pedig büszkén mesélt arról, hogy nem rég békültek ki, ráadásul erősebbnek, stabilabbnak érzi jelenleg a kapcsolatát a párjával. Mesélt arról, hogy John mennyire szeret motorozni, mennyire igényli a függetlenséget.
A férfi ekkor érkezett meg, és egy pillanatra látta Alicia-t. Azonnal sötét gondolat suhant át az agyán, mit akarhat Petrától. Alicia azonnal elköszönt a lánytól, amint felbukkant John.
Petra vacsora közben lelkesen mesélt a nőről, aki beavatta korábbi párkapcsolati kudarcába. Johnnak rossz érzése volt, és az előérzetei sosem csapták be. Finoman figyelmeztette a lányt, legyen óvatos, mert bár ő csak egy pillanatra látta a nőt, számára valahonnan ismerősnek tűnt. Petra magához ölelte a férfit, megcsókolta, és mosolyogva ígérte meg, óvatos lesz.

Pár nappal később John is belebotlott Alicia-ba, aki vidáman üdvözölte, de a férfi tudomást sem vett róla, ment tovább a dolgára. Ám a nő nem hagyta magát lerázni, és addig nyaggatta a férfit, míg végül ráállt arra, hogy beszéljenek arról, ami a múltban köztük történt. Johnnak semmi kedve nem volt a múlt bolygatásához, boldog volt Petrával, pláne azok után, hogy sikerült kibékülnie vele. Alicia ügyesen csűrte-csavarta a szavakat ezzel is időt nyerve, hogy Will a megfelelő időben odaterelje Petrát. Alicia ügyesen elterelte John figyelmét, és közben egy gyors üzenetet küldött Will-nek. A férfi aznap folyamatosan a lány közelében volt észrevétlenül. Álcájának köszönhetően a lány nem szúrta ki. Amikor megfelelő volt az idő, megszabadult az álcától, majd mintegy véletlenül belebotlott a lányba. Köszönt neki, meginvitálta egy kávéra, mondván, bocsánatot akar kérni korábbi viselkedéséért. Petra kedvesen, de határozottan elutasította a kávét, viszont séta közben hajlandó volt végighallgatni a férfit. Ekkor futott be a jelzés Alicia-tól. Will futó pillantást vetett a telefonjára, és máris úgy módosította az útvonalat, hogy minél hamarabb odaérjenek John és Alicia beszélgetésének a színhelyére. Közben belekezdett a bocsánatkérésbe, amiért rosszul bánt a lánnyal, aki láthatóan unta az őszintének tűnő önostorozást. Will úgy nyújtotta a mondandóját, hogy közben tudott jelezni Alicia-nak, bevetheti magát.
A nőnek nem kellett több, kedvesen bocsánatot kért Johntól, amiért nem tudott olyan nő lenni, amilyenre a férfi vágyott. Finoman megérintette a mellkasát, kicsit cirógatta a haját, majd lassan felé hajolt és megcsókolta. John nagyon meglepődött, hogy Alicia ilyen rámenősen letámadta. Próbált szabadulni a nőtől, aki minden báját bevetve sem tudott semmilyen hatást elérni nála.
Minden számításuk bevált, Will és Petra alig egy-két perccel a csók kezdete után jelent meg a közelükben. Petra ledöbbent a látványtól. Úgy érezte, abban a pillanatban darabokra törött a szíve. Elsírta magát a látványtól. Félrelökte Will-t és elfutott.
Will gúnyosan megszólalt:
– Gratulálok, John! Sikerült elvágnod magad Petra előtt!
John ekkor tudott kiszabadulni Alicia karjaiból és még éppen látta a sarkon befordulni a lányt. Dühösen végigmérte mind a nőt, mind a másik férfit, majd Petra nyomába eredt. Azonnal tudta, az egész dolog nem volt véletlen. Nem hitte, hogy mindketten ennyire aljasok és képesek ilyen ócska módszerekhez folyamodni, hogy tönkretegyék a kapcsolatát Petrával. Sikerült utolérnie a lányt, megragadta a karját, és igyekezett lecsillapítani.
– Engedj el! – kiabálta a lány, de John határozottan tartotta.
– Nem! – mondta keményen: – Miért engedném el a tökéletes nőt?
– Mert megcsaltál! Megcsókoltad a korábbi szerelmedet!
– Miért csalnálak meg pont téged? Mi van a gyűrűdre írva?
A lány önkéntelenül rápillantott a gyűrűre, amit még mindig viselt, majd halkan kimondta:
– Szeretlek...
– És ez nem változott.
– De megcsókoltad azt a másik nőt... – suttogta halkan a lány.
– Igen... butaság volt... de a csók közben rájöttem, már nem érzek iránta semmit... csak egy csók volt, amit neked kellett volna kapnod, de akkor hülye voltam...
A lány halványan elmosolyodott. Dühe lassan elpárolgott. John még mindig keményen fogta a lány karját, míg teljesen meg nem nyugodott. Petra szemeiben még ott csillogott a düh, a harag és a megbántottság tüze, de már felsejlett a megbocsátás fénye is. John mindig nagyon értett hozzá, hogyan hozza ki a sodrából, de annak is a mestere volt, hogyan csillapítsa le őt. Természetesen a lányra ugyanez igaz volt. Időközben teljesen megnyugodott. Magához ölelte John-t, és a fülébe súgta:
– Szeretlek...akkor is, ha hülye vagy...tudlak, és akarlak kezelni…
Este John egy üveg bor mellett elmesélte, hogyan találkozott Alicia-val, és hogyan akaszkodott rá a nő. Mindenről őszintén beszámolt, nem keresve semmilyen kifogást. Bár Petra még neheztelt egy kicsit rá, de a férfi őszintesége meggyőzte. John hamar összerakta a mozaikot, hogy mi volt a célja ezzel Will-nek és Alicia-nak, amit meg is osztott Petrával. Petra elnevette magát az ócska, sablonos megoldáson, és javasolta a férfinak, hogy tartsák fenn a látszatot, a kapcsolatukat megroppantotta a csók, és semmi esély a békülésre.
Ekkor rontottak be a lány lakásába a verőemberek, és azonnal Johnra támadtak. A férfi nem volt rest, hamar kifigyelte a technikájukat, és hiába voltak túlerőben, John egyenként, a lányt védve leteperte őket. Petra sem hagyta magát, rúgott, karmolt, harapott, hogy valamelyest kiegyenlítse az esélyeket. John kíméletlen volt az ellenfeleivel, nem egy támadónak maradandó sérülést okozott. Kiképzésének köszönhetően gyorsabb és körültekintőbb volt, emiatt a rájuk rontó hat ember nem tudta legyűrni. Petra minden kezébe akadó eszközzel csépelte támadóikat, akik alig tíz perces verekedés után eszméletlenül terültek el a földön. A lány lakása szinte teljesen romhalmazzá vált. John magához ölelte a lányt, és arra kérte, költözzön hozzá, míg felújítják a lakását. Petra örömmel elfogadta a férfi ajánlatát, kihívták a rendőröket, és átadták a támadóikat nekik. A rendőrök felvették a jegyzőkönyvet, és megkezdték az eljárást. A lány a helyszínelés után összeszedte a számára szükséges dolgokat, és kézen fogta a férfit, majd elindultak az éjszakába.

A csillagcirkáló maximális sebességgel száguldott az űrben a kijelölt bolygó koordinátái felé. A kormányos jelentette, hogy a pályagörbe rendben, a fékező hajtóművek készenlétben, a gyorsítók maximális teljesítménnyel üzemelnek, a manőverezők aktívak. A kapitány utasította, hogy tartsa az irányt, közben szkenneljék a térséget idegen életformák után.
A cirkáló nyomában egy másik hajó haladt. Kalózhajónak tűnt, ám valójában válogatott zsoldosok voltak az ismert űr különböző részeiből. Alicia egyik földönkívüli partnerének katonái. Nem csak a pénz érdekelte őket, hanem a különböző emberi technológiák. Különösképpen a fegyverek és az új vadászgépek. Figyelmeztetés nélkül támadtak.
A cirkáló fedélzetén mindenkit meglepett a támadás. A kapitány kiadta a parancsot a védőpajzsok bekapcsolására és a folyamatos manőverezésre. A kormányos átállította a hajtóművek energiaellátását, és a lehető legnagyobb sebességgel igyekezett a másik hajó lőtávolságából kikerülni. A tüzér aktiválta a fegyvereket, a gépészek felmérték a károkat, és azonnal nekiláttak a fontosabb hibák kijavításának. A vadászpilóták gépeikbe szálltak, hogy védjék a cirkálót az ellenséges gépektől.
A két hajó folyamatosan lőtte egymást, miközben a vadászgépek egymást támadták. A zsoldosok dühösek voltak, könnyű győzelemre számítottak. A csata órákon keresztül folyt, nagy veszteségekkel és súlyos találatokkal. Mindkét hajón instabillá vált az energia hálózat, megszűnt a kommunikáció és ingadozott a mesterséges gravitációs rendszer teljesítménye.
A hosszúra nyúlt csata miatt a zsoldosok kénytelenek voltak visszavonulni. Általában kellő információval rendelkeztek egy-egy csillagcirkálóval vagy egy kolóniára tartó teherhajóval kapcsolatban. Ám ez esetben csalódniuk kellett, a cirkáló jobban fel volt készítve, és a meglepetés erejét sem tudták kihasználni. A földi hajó állta a rohamokat és felvette velük a harcot. Dühödten hívták Alicia-t, és felelősségre vonták, miért nem tájékoztatta őket pontosan a hajóval kapcsolatban.
Alicia végighallgatta a beszámolójukat. Határozottan leszerelte őket, majd hívta egyik beépített emberét, hogy megtudja, miként fordulhatott elő ilyen eset. A férfi szabadkozott a telefonban, próbálta elmagyarázni, máshova vezényelték, ő is csak napokkal később tudta meg, sok mindent megváltoztattak közvetlenül az indulás előtt. Alicia kinyomta a telefont, nem érdekelte a felesleges magyarázkodás. Az eredmények és a tények érdekelték.

Reggel John puszit nyomott Petra homlokára, és indult az újoncaihoz. Útközben azon gondolkodott, hogy milyen szövetség lehet Will és Alicia között. Próbált rájönni, mi hasznuk származna abból, ha szétbombázzák a kapcsolatát Petrával. Ekkor megcsörrent a mobilja. Az őrnagy hívta, és tájékoztatta, hogy milyen dolgok zajlottak az elmúlt pár napban. Mikor meghallotta, hogy Will megpróbálta aláásni a tekintélyét, mindent megértett. Egy egész életre tönkre akarták tenni Alicia-val.
Amint beért a támaszpontra, azonnal elkezdte a kiképzést, különböző feladatokat adva az embereinek. Magukra hagyta őket és megkereste az őrnagyot, hogy személyesen beszéljen vele. Tudni akarta, történt-e újabb támadás, vagy bármi, ami segítheti a nyomozását. Tudta, hogy az őrnagy több adathoz fér hozzá, mint ő, és tájékozottabb is.
Az őrnagy örömmel fogadta Johnt, és átadta neki a szükséges információkat, ami a nyomozásához kellett. John megköszönte az információkat, és visszatért az embereihez. Kiadta nekik az újabb feladatot, közben összehasonlította a különböző csillagcirkálók felkészítésében résztvevő emberek listáját, és ismerősei révén elkezdte feltérképezni a hátterüket. Tisztában volt vele, hogy az emberek nem szívesen beszélgetnek rendőrökkel, vagy katonákkal.
Neki is megvoltak a kapcsolatai a szükséges információk beszerzéséhez, ezért is tudott sokat Alicia viselt dolgairól. John arra gyanakodott, a nőnek köze van a cirkálók és teherhajók elleni támadásokhoz, melyek az utóbbi időben megszaporodtak. Az első támadás után viszonylag sok idő telt el a következő támadásig. Ahogy szaporodtak az esetek, úgy vált egyre gyanúsabbá John számára, ezzel akarják elfedni azt, hogy mi is volt a valódi oka az első támadásnak. Miközben John a befutott információkat elemezte, önkéntelenül megvakarta a karját, ami már napok óta irritálóan viszketett neki, de az orvosa nem talált semmit. A körme megakadt valamiben. Nem gondolkodott sokat, felhívta egyik ismerősét, aki járatos volt a legkülönfélébb kütyükben, mindig tudta, mikor milyen eszközt a legcélszerűbb használni.
– Szia, John vagyok! Szükségem lenne a segítségedre.
– Szia, John! Miben segíthetek? – kérdezte Pete.
– Átmennék megmutatni, mert nem tudom, mi lehet ez, amit találtam…
– Kíváncsivá tettél, mire érsz ide?
– Körülbelül 10 perc múlva ott vagyok.
– Várlak, John.
– Szia!
– Szia!

Petra ismét összefutott Alicia-val. Köszönés helyett hatalmas pofont kevert le neki, majd szó nélkül otthagyta. Alicia meglepetten tapogatta az arcát. Nem gondolta, hogy a lányban ekkora erő lakozik. Próbált utána menni, de Petra határozottan közölte vele: nincs miről beszélniük. Próbált a lány szívére hatni. Mesélt neki arról, mennyire megviselte, mikor John kidobta és azóta is zsarolja valami titkos anyaggal, pedig ő szeretne kibékülni vele.
Petra nem hatódott meg. Mióta látta Johnnal csókolózni a nőt, azóta nem bízott benne és ezt semmi nem tudta megváltoztatni. Alicia könyörgőre fogta a dolgot, segítsen megtalálni azokat az adatokat, amiket John összegyűjtött róla, hogy megsemmisíthesse, hiszen senki nem élhet úgy, a másik könnyedén meg tudja zsarolni, amikor az érdekei éppen úgy diktálják. Tökéletesen alakította az áldozat szerepét, ám Petra valamiért nem tudott hinni neki. Ismerte Johnt. Tisztában volt vele, csak azzal bánik rosszul, aki megérdemli, ok nélkül senkit nem kényszerít ilyen helyzetbe. Látszólag beleegyezett, hogy megkeresi az adatokat, de közben már azon gondolkodott, John mit fog szólni ehhez. Petra nem volt olyan naiv, mint azt Alicia gondolta.

John megmutatta Pete-nek a jobb karját, ahol a körme megakadt valamiben. Pete megvizsgálta nagyítóval, majd egy elektormikroszkóp alá préselte John karját. Amennyire tudta, beállította az élességet, és alaposan szemügyre vette, mit talált John. Pete elismerően füttyentett, mikor sikerült kisilabizálnia, miről van szó. John érdeklődve figyelte technikus ismerősét. Pete megfogott egy vékony csipeszt, és óvatosan kifejtette John karjából a talált tárgyat.
– Nézd meg, micsoda kis szépséges kütyü ez – tette a mikroszkóp alá. John a karját dörzsölve nézte meg, mit talált Pete. Nem volt olyan technológiai guru, mint Pete, de elég jól tisztában volt az aktuális technológiákkal. A csöppnyi miniatűr eszközzel nem tudott mit kezdeni. Kérdőn nézett barátjára, aki szélesen vigyorogva kezdett magyarázni:
– Ez bizony az, aminek látszik…
– Minek látszik és mire való? – értetlenkedett John.
– Ez, kérlek, egy bőrbe integrálható poloska és GPS készülék. Alaposan meg kell vizsgálnom, mert ezek általában olyan anyagból készülnek, ami nem irritálja a bőrt. Nem tudom, nálad mi váltotta ezt ki. Mióta voltak tüneteid?
– Néhány napja, az orvos nem talált semmit.
– Nem csodálom, nem tudta, mit kell keresni. Azt nem értem még, hogyan akadt meg benne a körmöd, hiszen láthatod, mily picuri. Valakinek nagyon a bögyében lehetsz, ha ilyen módszerekhez folyamodik, ez ugyanis illegális technológia. Egyes modellek arra is képesek, hogy igény szerint felrobbanthassanak vele egy embert…
John döbbenten nézett Pete-re. A hallott információk alapján volt is egy sejtése, kik lehettek azok, akik így igyekeztek információhoz jutni. Eszébe jutott Petra. Küldött neki egy SMS-t, hogy menjen oda, a többit személyesen elmondja neki.

Will csalódottan vette tudomásul, hogy John megtalálta a poloskájukat. Alicia sem tudta felfogni, hogyan talált rá. Tisztában voltak vele, hogy John és Petra eljátszotta a szakításukat, de semmilyen lényeges információhoz nem jutottak hozzá, amivel sikeresen alááshatták volna a tekintélyét és megvádolhatták volna kémkedéssel. A részinformációk, amik a birtokukba jutottak, elenyészőek voltak. Ráadásul a beépített embereik sem jutottak hozzá semmilyen fontos információhoz.
Mindezt John intézte így, a kapcsolatai révén nem egy emberről jutott olyan információhoz, miszerint vagy nagy adóssága volt Alicia felé, vagy komoly összetűzésbe kerültek alvilági figurákkal, és közvetve Alicia nyújtott segítséget. Volt, akiről kompromittáló adatok jutottak Alicia birtokába, amin fiatal szeretőjükkel, vagy esetenként gyerekkorú prostituáltakkal múlatták az időt. Alicia nem habozott, ha szét kellett robbantania egy családot, vagy meg kellett buktatni valakit. Akik hasznára voltak, azokat folyamatosan zsarolta, így rendszerint rövid idő alatt jutott friss információkról.

Petra viszonylag hamar odaért a megadott helyre. Alicia emberei figyelték a nyomjelzőt. Petra meglepődött, mikor John írásban magyarázta el neki a helyzetet. Pete megkereste a poloskát Petra testén, amit meg is talált a vállában. Petrának fogalma sem volt arról, Will hogyan csempészte oda, hiszen a beszélgetésük alatt egyszer sem ért hozzá. Pete szerint annyi is elég volt, hogy véletlenül neki menjen, vagy egy apró mozdulattal észrevétlenül megérintse. Petra törte a fejét, de nem emlékezett ilyenre. Pete mindkét poloskát hatástalanította, és mivel tudta, hogy bemérték a műhelyét, gyorsan felszámolta azt.
John megköszönte a segítséget, Pete csak megvonta a vállát és vigyorogva mondta, behajtja még rajta. John vidám mosollyal egyezett bele. Átkarolta barátnőjét és elmentek harapni valamit. John élvezte a spontán randit, Petrával folyton ugratták egymást, majd a könnyű uzsonna után elmentek a közeli kalandparkba, és sok mindent kipróbáltak. Miközben hazafelé sétáltak, Petra elmondta, mire kérte Alicia. John elmosolyodott, majd megcsókolta a lányt. Az éjszakát szeretkezéssel töltötték. Petra fejét a férfi mellkasára hajtva aludt el, miközben a férfi gyengéden átkarolta.

Will az őrnaggyal tárgyalt. Próbálta kiharcolni, hogy a következő cirkálót ő és csapata kísérhesse. Az őrnagy leintette, mondván rájuk Föld közeli térségben van szükség egy esetleges újabb támadás elhárítására. Will tudta, hogy nem lesz több ilyen támadás. Alicia-nak elég volt egy ilyen kockázatos támadás a Föld közelében. Nem akart lebukni.
A kalózoknak álcázott zsoldosokat közösen válogatták össze a földönkívüli partnerrel, hogy minél hatékonyabbak legyenek. A vadászgépek típusát Will javasolta. Olyan gépeket választott, melyek megfelelő létszámban hatékonyabbak és pusztítóbbak, mint egy nagy hajó. Az is fontos szempont volt számára, hogy gyorsak, könnyen manőverezhetőek és viszonylag nagy hatótávolságú gépek legyenek. A támadáskor az anyahajó körülbelül a Föld-Mars távolság ¼-nél állomásozott. Ez elég volt ahhoz, hogy gyors támadást indítsanak feltűnés nélkül.

John a szerzett információk birtokában folyamatosan cseréltette az embereket az űrcirkálóknál és a teherhajóknál. A katonaság még nem adta ki egyik cégnek sem a technológiákat, viszont sok cég dolgozott a hajók megépítésén. Nagy volt a verseny a magánszektorban, hogy amint kiadják a hivatalos engedélyeket, mindenki saját teher- és kutatóhajókat indíthasson útnak az ismeretlen, feltérképezetlen űrbe a minél magasabb nyereség reményében.
John mindig menet közben irányíttatta át azokat az embereket, akikről tudta, hogy Alicia zsarolja őket, vagy adósságuk van felé valamilyen formában. Az őrnagy hallgatott Johnra, nem egy újabb hajóhoz ő maga válogatta a felkészítő személyzetet. A legénységet mindig az admiralitás válogatta össze, fele-fele arányban kaptak helyet tapasztalt űrhajósok és újoncok. Ezzel biztosították a kölcsönös tanulást egymástól.
John az újoncaival nem egy alkalommal ellátogatott a hangárakba, megmutatva nekik a legújabb vadászgépeket, amik tesztelésre vártak. Amikor engedélyt kaptak rá, már az űrállomásra is felmentek, hogy a szolgálatban lévő gépekkel tegyenek pár kört és eljátszanak egy-egy csatát. Így az újoncok kitapasztalták, hogyan kell az űrben manőverezni. John imádta, amikor repülhetett.
Az újoncai hamar megtanulták a vadászgépek kezelését, köszönhetően egyedi oktatási módszereinek. A rendszeres edzés mellett külön engedélye volt földi vadászgépekkel történő repüléshez is, amit mindig kihasznált. Ha a helyzet úgy kívánta, egy-két hetet valamelyik anyahajón töltötték, és részt vettek az aktuális hadműveletekben. Így a katonái éles helyzetben szereztek tapasztalatokat, milyen is egy csata. Az éles helyzet rendesen felpörgette őket. Az újoncok személyisége a biztos halál tudatában jelentősen átalakult, kialakult közöttük a bajtársias kötelék. Ez volt John célja.
Egy-egy ilyen bevetés után az újoncok az adrenalintól hajtva tértek vissza. Lelkesek és büszkék voltak magukra. Egyből ki akarták próbálni a tanultakat az űrvadászokon. John ilyenkor mindig leintette őket, mondván, meg kell beszélniük, ki mit tanult, mit tapasztalt bevetés közben. Szükségesnek tartotta, hogy az emberei pszichikailag rendben legyenek, tisztában volt vele, mindenki másként dolgozta fel, hogy éles golyók, rakéták és különböző lövegek célpontjai voltak, miközben ellenséges vadászpilóták igyekeztek leszedni őket.

A technológiai fejlettség és az idegen életformák ismerete ellenére az emberiség még mindig megosztott volt. Egyes népcsoportok továbbra sem szándékoztak belépni az alig néhány évtizede fennálló A Föld Népei szövetségbe, melynek céljai között a közös űrkutatás, idegen civilizációk és fajok megismerése, valamint a Föld népeinek egységesítése volt, megőrizve minden nép kultúráját.
A szövetség annak idején sok akadályba ütközött, és még mindig rengeteg gyerekbetegséggel küzdött. Gyakoriak voltak a területi viták és a belső villongások, valamint sokszor történtek terrortámadások, amik miatt szükséges volt a katonai beavatkozás. Ráadásul a tényt, hogy valóban léteznek idegen civilizációk és fajok, melyek ugyanúgy megismerni vágynak az űrt, és benne a Földet az emberiséggel, sokakból komoly ellenállást váltott ki, bizalmatlanok voltak.
A tágabb űr megismerése együtt járt új civilizációk, új fajok, bolygók és kultúrák megismerésével. Az emberiség még a legelején járt a világűr felfedezésének. Emiatt önkéntelenül összetűzésbe kerültek olyan fajokkal, melyek már századok óta járták a világűrt.
A tapasztalatlanság miatt eleinte sokszor keveredett az emberiség egy-egy hajója felesleges csatákba, melyekben rendszerint alulmaradt a fejlettebb fegyverekkel és tapasztalt ellenségekkel szemben. Viszont az is előfordult nem egy alkalommal, hogy az ellenségesen fellépő faj megkímélte a hajó legénységének életét, sőt, a csata után diplomáciai kapcsolatba léptek a hajóval, mert felkeltette kíváncsiságukat az újonnan felfedezett emberiség. Tudni akarták, honnan jöttek, hová tartanak, milyenek az általános szokásaik, az életmódjuk és a világlátásuk.

John éppen erőnléti edzést tartott az embereinek, amikor az őrnagy belépett, és átadott egy hivatalos parancsot, miszerint az új vadászgépeket két hónapos folyamatos tesztelésnek kell alávetni. John átvette az engedélyt, tisztelgett és mosolygott. Az őrnagy viszonozta, majd egy kicsit félrehívta, és érdeklődött, hogyan áll a nyomozással. John halkan elmondott mindent, amit megtudott. Az őrnagy bólintott, majd távozott. John a katonáira nézett, és széles vigyorral mondta:
– Na, gyerekek, ideje tesztelni a kicsikéket, mit bírnak… Az a parancs, hogy a végsőkig hajtsuk őket folyamatosan, két hónapon keresztül.
Bill és a többiek kitörő örömmel fogadták a hírt. A régebbi gépekről szerintük már mindent tudtak. John úgy döntött, ő maga továbbra is a hadrendben álló gépével repül, a fiataloknak meghagyja a felfedezés örömét. Kíváncsi volt, mire jutnak önállóan. Míg az újoncok autóval, addig ő motorral ment a hangárokhoz, hogy az űrállomáson átvegyék a gépeket.
Már legalább fél órája iszogatott az űrállomás bárjában, mikor Bill megérkezett a többiekkel. John az órájára pillantott, majd egy cinikus mosoly kíséretében megjegyezte:
– Én meg csak itt várok… Hol voltatok mostanáig? Ne! Ne válaszoljatok, költői kérdés volt… Vegyük át a gépeket.
Megkeresték az állomás hangárját, jelentkeztek az illetékesnél a gépek tesztelésére, előírás szerint. A hangár parancsnok és a fejlesztésért felelős egységparancsnok megmutatták a formatervezett gépeket, melyek alig három méter hosszúak voltak. Mindegyik gép fekete-ezüst színátmenetben pompázott. Billék lenyűgözve vették szemügyre a kipróbálásra váró 15 gépet. Mindegyikük megkapta a gépek használatához szükséges egyedi azonosítót, amit a bőrükbe ültettek. John elhárította, és rábökött a korábbi gépére:
– Én azzal a géppel szeretnék repülni.
Mindenki értetlenül nézett rá. Bill megkérdezte:
– Miért, uram? Nem vágyik arra, hogy kipróbálja ezeket a gyönyörűségeket?
– Hadd legyen az én titkom, miért nem akarom még kipróbálni az új gépemet… – válaszolt sejtelmes mosollyal John. Mindkét parancsnok megvonta a vállát, és beleegyeztek a dologba, majd közölték, a tesztelés földi idő szerint hajnali 4-kor kezdődik, addig pihenjenek. Mindenki visszavonult a szállására. John felhívta Petrát, de előtte gondoskodott a titkosításról, amihez Pete adott neki megfelelő eszközt. Féltette a lányt, hogy amíg ő az űrben száguldozik két hónapig, addig esetleg Alicia vagy Will bánthatják, ezért megbízta egyik fejvadász ismerősét, hogy észrevétlenül vigyázzon a lányra. Míg ezen gondolkodott, létrejött a kapcsolat, a képernyőn megjelent a lány mosolygós, vidám arca. John is önkéntelenül elmosolyodott. A lány vidáman elmesélte, milyen napja volt, John pedig türelmesen hallgatta. Közben a Pete által adott jelszűrő jelezni kezdett, valaki megpróbálja lehallgatni az adást. John mosolygott magában, tudta, hogy Pete hackerként is dolgozik, így naprakész volt feltörési és lehallgatási technikákból.

Alicia dühösen csapott az asztalra, mikor közölte vele a legjobb technikusa, hogy képtelen bemérni John tartózkodási helyét. Azt ki tudta deríteni, hogy videóhívás zajlott John lakása és egy ismeretlen hely között. De ennél többre nem jutott. Alicia-t nem érdekelte a szakmai magyarázat. Dühösen kizavarta a férfit az irodájából, majd felhívta Will-t, hogy mit tud Johnról. Azt már tudta, hogy Petra odaköltözött a férfi lakásába és rá is állított öt embert, figyeljék meg és a megfelelő időben észrevétlenül rabolják el. Vele akarta Zsarolni Johnt. Addig volt szüksége a lányra, amíg az első űrcirkálóról ellopott nagy hatótávolságú energiafegyvert el nem juttatja földönkívüli ügyfelének.
Ehhez arra volt szüksége, hogy apró részekként felcsempésszék az egyik cirkálóra vagy teherhajóra, amit könnyű lerohanni. A fegyvert az egyik lakatlan kolóniabolygón talált ércekből és kristályokból fejlesztették ki földi tudósok 5 év munkájával. A megtámadott cirkáló a prototípust szállította, hogy bemutassák a csillagközi hadsereg katonai vezetőségének. A többi kolónián is új ércek és kristályok után kutattak, amivel teljesen környezetbarát hajtóművek építhetők, és földi körülmények között is könnyű megoldani az energia-utánpótlást.
Azt Alicia sem tudta, hogy földönkívüli partnerének az volt a célja, lerohanja a földi kolóniákat és végül a Földet, teljesen felszámolva az emberiséget. Mivel olyan fajhoz tartozott, melynek mentális képességei fejlettebbek voltak az emberénél, könnyen manipulálta a nőt. Legalábbis ezt hitte. A tárgyalásuk végén Alicia elégedetten dőlt hátra a székében. Végre eljutott hozzá az energiafegyver, mely így már előnyösebb tárgyalási pozíciót jelentett neki. Ügyfele hatalmas bolygóközi valutát ajánlott fel neki a fegyverért. A többiek nem voltak ennyire elszántak, pedig ők is tudni akarták, milyen eszközt fejlesztettek ki az emberek, ám ők nem szándékoztak senkit kiirtani. Egyelőre.

Petra hazaért a munkából, fáradt volt, és csak egy jó fürdőre meg egy jó könyvre vágyott pihenés képen. Hiányzott neki John. Tudta, hogy a tesztelés miatt két hónapig távol lesz, de örült is neki, hogy azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret. Vadászgépet vezethet. A tanítás nem tartozott az erősségei közé, de Petra unokaöccsével és unokahúgával nagyon jól kijött. A gyerekek imádták nyúzni a férfit, amikor összejöttek a lány testvéreivel egy-egy közös ebédre, vagy piknikre.
Petra sosem gondolta korábban, hogy párja ennyire ösztönösen tud bánni a gyerekekkel. Nővére pár hete ugratta ezzel, John milyen jó apa lenne. A lány akkor önkéntelenül megsimogatta a hasát, maga sem tudta, miért. Kicsit elszomorodott, mert már ő is szeretett volna egy kisbabát. Nővére a mozdulatot látva rákérdezett, hogy babát vár-e, de Petra a fejét rázta. Nővére biztatta, ne legyen emiatt szomorú, idővel ő is anyuka lesz. A lány letörölte a könnyeit, és kicsit elmosolyodott.
Ezeken merengett, meg az orvosi vizsgálat eredményén. Minden teszt azt mutatta, hogy nem állapotos, ő mégis hetek óta furcsán érezte magát. Mielőtt John elment, meg is jegyezte, milyen gyönyörű. Azt hitte, csak a szokásos kedvesség a férfitől, de mások is mondták, hogy ragyog a boldogságtól. „Biztos csak John hatása…” gondolta, miközben a kádban áztatta magát kedvenc könyvével, és romantikus zenéket hallgatott aláfestésként. Odakint megszólalt egy autó riasztója, de nem különösebben érdekelte. A távolban rendőrautó szirénája harsant.

A fejvadász egyenként vadászta le az öt alvilági figurát, amint észrevette, hogy meg akarják támadni a lányt. Nem pénzért vállalta John megbízását. Valamikor a múltban John segített elkapni egy veszélyes szökevényt, amikor még kezdő fejvadász volt. Így törlesztett.
John segítségével bejutott egy különleges kiképzésre, ahol pusztakezes harcot, fegyverkezelést, lopakodást és rejtőzködést tanult. Ezeknek most nagy hasznát vette.
Gyorsan mozgott a sötét sikátorokban, éj-kék ruhája remekül elrejtette. Gyors pillantásokkal felmérte, melyik embert a legkönnyebb ártalmatlanítani. Csendesen mögé lopakodott, elkapta a nyakát, és addig szorította, amíg az oxigén hiánytól elájult. Néhány gyors-kötözővel gúzsba kötötte és a többiek után ment.
Könnyedén mozgott a tűzlépcsőn, miközben egy pillanatra sem vesztette szem elől a támadókat. Már a második ember nyomában volt. Néhány pillantással felmérte, mik a lehetőségei és a következő pillanatban máris belökte ellenfelét a nyitott folyosó ablakon, majd egy erősebb mozdulattal a folyosó padlójához ütötte a fejét, amitől a támadó eszméletét vesztve terült el a földön. Ismét kötözött, majd tapasztott.
Az épület lépcsőházában folytatta útját, hogy a támadók sarkában maradhasson. Kettesével, hármasával vette a lépcsőfokokat, így sikerült időben elcsípnie a harmadik embert. Előhalászott egy golflabdát a táskájából, célzott, dobott. Telitalálat. Halántékon koppant a kemény labda, majd visszapattant a nyitott ablakon a folyosóra. A rossz fiú hang nélkül hanyatlott le. Megvizsgálta. Volt pulzusa, de csúnya nyoma marad a golflabdának. Ismét kötözött, és haladt tovább, közben eltüntette a labdát. Szerette az ehhez hasonló megoldásokat, gyorsak hatékonyak és olcsók.
„Még ketten vannak” gondolta, miközben ismét a tűzlépcsőn haladt. Képzettségének és tapasztalatának köszönhetően nesztelenül, gyorsan és könnyedén haladt. Menet közben egy nuncsakut varázsolt elő a táskájából, megpörgette, célzott és elengedte. Suhogva pörgött a levegőben. A támadó megfordult a hangra, így a lánccal összekötött botok maximális erővel csapódtak az arcának. Egy halk nyögés után lehanyatlott a lépcsőkre. Újabb kötözés.
Közben felmérte, milyen magasan vannak. Az utolsó ember már bemászott a folyosóra, ahol John lakása volt található. A fejvadász elmosolyodott. „Legfeljebb kicsit összetöri magát…” Ő is bemászott a folyosóra. Ismerte a járást, John régebben sokszor meghívta, míg a kiképzése zajlott, és utána is tartották a kapcsolatot, néha-néha együtt söröztek. Befordult jobbra, és meglátta az utolsó embert, aki már a lakás zárjával babrált, hogy elrabolja Petrát. Támadásba lendült, ami meglepte az emberrablót. Próbált menekülni, de nem volt hova. A fejvadász az ablakok felé terelte, a meglepett támadó önkéntelenül hátrált. A fejvadász meglátott egy acélból készült virágtartót a plafonra szerelve. Futott, ugrott, megkapaszkodott benne, majd páros lábbal mellkason rúgta a férfit, aki ettől kizuhant az ablakon. Alig néhány pillanat múlva hallotta, amint az utcán parkoló autók egyikére zuhant, aminek a riasztója ettől beindult. A házban mozgolódás kezdődött, így észrevétlenül eltűnt.

A rendőrök alig két perc alatt értek ki a helyszínre, átvizsgálták a házat, és megtalálták az eszméletlen támadókat. Néhány rendőr kikérdezte a lakókat, de senki nem hallott és nem tapasztalt semmi szokatlant. Petrához is becsöngettek, aki álmosan nyitott ajtót. A rendőrök feltették a rutinkérdéseket, de a lány csak a fejét rázta, nem tud semmi érdemlegeset mondani, akkor sem, ha az egyik támadó arról az emeletről zuhant ki, ahol a barátja lakása található.
Az egyik rendőrnek jelzett a mobilja. Rápillantott, és elindult, hogy elrabolja a lányt. Alicia csak így biztosította a kislánya kezeléséhez szükséges gyógyszereket. Felváltotta a társát, és megkérte Petrát, menjen be vele az őrsre, és ott mondjon el mindent. Petra felöltözött, és elindult a rendőrrel.
A fejvadász biztos helyről figyelte az eseményeket. Örömmel nyugtázta, ahogy begyűjtötték az eszméletlen embereket a rendőrök. Már indulni akart, mikor észrevette a lányt az egyik rendőr társaságában. Figyelte őket egy darabig, majd akcióba lépett, és ártalmatlanná tette a rendőrt. Átvizsgálta a zsebeit, megnézte a mobilját amiben megtalálta az üzenetet. Az üzenet feladója valami rejtélyes nevű „Idegen” volt. Telefonszám nem tartozott hozzá. Gyorsan telepített egy visszakövető programot, hogy megtudja, ki a megbízó. Közben beszélt Petrával, majd biztos helyre vitte. Petra meglepődött, hogy John még az űrből is vigyáz a biztonságára. Ez jó érzéssel töltötte el. Rábízta magát a fejvadászra, aki a rejtekhelyen meg tudta védeni nagyobb támadással szemben is.

Mind Will, mind Alicia dühös volt a sikertelen emberrablás miatt. Nem tudták, ki volt az, aki ilyen hatékonyan szerelte le az embereket. Hiába terveztek meg mindent és válogattak össze tapasztalt, gondolkodó embereket, valaki sikeresen meglepte őket. Ráadásul a lány sikeresen eltűnt a szemük elől. Se a telefonját, se a számítógépét nem tudták bemérni.
Will otthagyta Alicia-t, és inkább visszament a támaszpontra az embereihez. Dühös volt. Tudta, hogy csak John lehetett ennyire előrelátó. De azt nem tudta elképzelni, milyen kapcsolatokkal rendelkezett, hogy mindig a megfelelő pillanatban akadályozta meg a tervüket.
A legjobb technikusait állította rá John irodai számítógépére. Eredménytelenül. Tudott John titkos nyomozásáról, de azt nem tudta, milyen információkhoz jutott hozzá. Egy magán hacker John otthoni eszközeit igyekezett feltörni, de Pete itt is megelőzte őket, és John tudta nélkül levédte az otthonát. A Hacker napokon keresztül próbálkozott, de nem talált fogást a lakásban található eszközökön. Ráadásul Petra telefonja is védett volt, így azt sem tudták lehallgatni.
Will dühös volt. Tapasztalatból tudta, hogy John mindig előre gondolkodik és a legváratlanabb helyzetekre is minimum három tervvel készül, de ezt a szintű előrelátást már nem tudta csak és kizárólag neki tulajdonítani. Azt meg nem tudta egyik emberével sem feltérképeztetni, kikkel áll kapcsolatban, akik ilyen hatékonyan segítik. Közben egyik embere visszatért a hangároktól, és érdekes hírrel szolgált: Johnt néhány nappal korábban az újoncokkal együtt két hónapra az űrbe küldték. Will-t felvillanyozta a hír. Ők is az űrbe készültek egy három hetes hadgyakorlat keretében.
A John irodájában elhelyezett poloskák és mini kamerák semmi lényegeset nem rögzítettek, mindig kiment az irodából, mikor valami fontos beszélnivalója akadt az őrnaggyal. Papírokat meg nem hagyott látható helyen, drónokkal meg nem figyeltethette a nap 24 órájában. Will ezen elgondolkodott. Miért is ne? Elmosolyodott.
Felhívta Alicia-t, és megkérdezte, van-e olyan drónja, amivel Petrát tudnák követni, és így megtudhatnák, hol bujkál, ráadásul John két hónapig az űrben lesz, így nem tudja megvédeni a lányt. Alicia-nak tetszett az ötlet, hiszen a város felett naponta több drón cirkált, többségük rendőrségi megfigyelő és támadó drón volt, de akadtak magáncélú és futár drónok. Ráadásul egy kisebb drón nagy felbontású kamerával viszonylag olcsón beszerezhető volt.