A csillagcirkáló lassú tempóban közeledett a Földhöz. A pilóták kicsit unottan, rutinból állították be a koordinátákat a leszálláshoz. Nem számítottak támadásra, csak egy jó alvásra vágytak. Tizenhat órája voltak szolgálatban, nem csoda, hogy elfáradtak. Igaz, az automata rendszer sokban megkönnyítette a cirkáló irányítását. A cirkáló lassan beállt a megfelelő szögbe, hogy belépjen a Föld légkörébe. A hajó lassan megkezdte az ereszkedést a bolygó felszínére. Ekkor lépett akcióba harminc vadászgép, és össztűz alá vették a cirkálót. Nem csata volt, csak egy könnyű lerohanás. A cirkálót a létfontosságú pontokon támadták. Néhány vadász a cirkáló hajtóműveit lőtte szét. A cirkáló pillanatok alatt elpusztult. Esély sem volt a túlélésre. A vadászgépek amilyen gyorsan akcióba léptek, olyan gyorsan el is tűntek.

John Willis nyúzottan ébredt, és a mellette meztelenül fekvő lány sem érdekelte. Durván felébresztette, összeszedte a ruháit, és modortalanul kitessékelte a lakásából a bugyiját éppen csak felkapó lányt. A lány az ajtón kívülről válogatott szitkokkal küldte el a férfit melegebb éghajlatra, de John-t ez hidegen hagyta. Mást szeretett, a lánnyal csak kefélt egy jót, de ez sem tudta feledtetni vele egykori menyasszonyát, akinek a kedvéért feladta űrvadász hivatását. Pedig gyerekkorától kezdve a csillagok közé vágyott. Szülei, barátai mind támogatták abban, hogy meghódíthassa a végtelen űrt. A legkeményebb kiképzést is kiállta, s hiába próbálták sokan megtörni, nem tudták. Szívós volt, konok és makacs. Nem létezett számára lehetetlen. Az volt a mottója: Megoldást keresek, nem kifogást. Azokon a teszteken, amin a többiek elvéreztek, leleményességével, találékonyságával, logikájával könnyedén túl jutott.

Alig várta a kiképzést, hogy vadászgépbe ülhessen. Élete legszebb pillanata volt, amikor egy űrvadászba ülhetett, és az űrbe emelkedhetett. Azt a pillanatot sosem felejtette el, amikor a Földet odaföntről szemlélte. „Gyönyörű” gondolta akkor, és minden alkalommal, mikor kiléphetett az űrbe a vadászgépével. Rövid idő alatt kitapasztalta gépe manőverezőképességeit, és folyamatosan finomra hangolta a saját igényeihez, így az egyik legjobban manőverezhető gépet tartotta uralma alatt. Ezeken merengett, miközben letusolt. A víz csobogásán keresztül hallotta, hogy szól a telefonja, de nem érdekelte. Visszavágyott az űrbe, és egykori menyasszonyát is vissza akarta kapni. Nem érdekelte, hogy mások szerint esélytelen a dolog, a szívére hallgatott, mikor eldöntötte, újból meghódítja. „Egyszer már sikerült...” gondolta.

Petra csalódottan vette tudomásul, hogy egykori vőlegénye nem vette fel a telefont. Pedig most szüksége lett volna rá. Szórakozottan babrálta a gyűrűjét, amit még a születésnapjára kapott tőle. Szomorúan az órára pillantott. Ideje volt munkába indulni. Hiába szakított Johnnal már több, mintegy éve, még mindig hozzá fordult, ha olyan problémája volt, amit másra nem bízhatott. Márpedig olyan problémája volt. Az aktuális barátja, John egykori csoporttársa, Will McCoy sikeresen porig alázta a barátai előtt. Ismét. Petra barátai hiába keltek a lány védelmére, őket is látványosan megalázta. Utána gondoskodott arról, hogy kidobják őket a kedvenc szórakozóhelyéről. Petrát maga Will taszigálta ki a klubból, miközben felsőbbrendűen szónokolt, és a lányt látványos mozdulattal kilökte a szakadó esőbe. Mikor a lány megbotlott, és elesett, a férfi gúnyosan felnevetett. Petra elsírta magát. John sose művelt vele ilyet. Ekkor érett meg benne az elhatározás, hogy egykori kedvese segítségét kéri. Tudta, hogy a férfi még mindig odáig van érte, és bármit megtenne érte. Ha nem is napi szinten, de hetente, kéthetente valahol összefutottak, és váltottak pár szót. Petra ezen töprengett munkába menet, mikor megszólalt a telefonja.
– Szia, John vagyok! Láttam, hívtál. Valami baj van?
– Szia, John! Miből gondolod, hogy baj van?
– Hallom a hangodon... Meg múltkor, mikor összefutottunk, láttam rajtad, hogy szomorú vagy...
A lány kicsit elmosolyodott. Ekkor valaki finoman megérintette a vállát. Meglepetten fordult meg. John volt az. Mosolygott, és a szemeiből nyugodt derű áradt.
– Mennyivel szebb vagy, mikor mosolyogsz... – súgta halkan.
Petra zavartan elfordította a fejét, de láthatóan jobb kedve lett a férfi bókjától. Azt is látni lehetett rajta, hogy az érzés nem múlt el teljesen.
– Van időd egy kávéra? Vagy nagyon sietsz munkába?
A lány az órájára pillantott.
– Ne haragudj, John, rohanok, de munka után összefuthatnánk, ha van kedved...
– Majd hívj, hogy mikor végzel, eléd megyek.
– Rendben.
– Legyen mosolygós napod, kedves...
Petra nem tudta megállni mosolygás nélkül a kedves szavakat.
– Köszönöm, neked is. Szia!
– Szia!

Petra egész nap szórakozottan töprengett azon, mi is van közte és John között. Valahogy nem tudott teljesen elszakadni tőle, pedig nem egy barátja és munkatársa mondogatta neki, szakítson meg minden kapcsolatot vele, hogy tovább tudjon lépni. Bár nem vallotta be a férfinek, neki is fájt a szakítás. Sokszor aludt el úgy, hogy Johnra gondolt, pedig nem egy kollégája tette neki a szépet, ám ő laza, kötetlen flörtölésnél többre nem volt hajlandó.
Senki nem tudta úgy megérinteni a szívét és a lelkét, mint John. A lánynak nem egy kapcsolata volt korábban, de olyan összhangot, mint ami közte és a férfi között volt, korábban sosem tapasztalt. Maga sem tudta, miért szakított vele. Sokszor érezte magát féltékenynek, amikor a férfit egy másik nővel látta vidáman beszélgetni.
Időközben összejött Will-el, de valami mindig zavarta legbelül. A kapcsolatuk kezdetén a férfi különböző dolgokkal udvarolt neki, ami elnyerte tetszését, de idővel megváltozott. Maga sem tudta, mi változott, csak érezte: nem ilyen kapcsolatra vágyik.
Többször próbált erről beszélni Will-el. Eredménytelenül. Emiatt egyre többet veszekedtek és már jó ideje a szakítást fontolgatta, de még nem jutott el addig a pontig, hogy a férfi szemébe vágja mindazt, amit a kapcsolatuk alatt elszenvedett. „Pedig Will annyira határozottnak és aranyosnak tűnt… kezdetben...” gondolta. Maga sem értette, hogyan tudta ennyire behálózni. Ekkor már sokkal reálisabban látta közös jövőjüket. Pontosabban közös jövőjük végét...
„Johnnak viszont van valami különleges kisugárzása… A szája sarkában bujkáló apró félmosoly, az igézően barátságos barna szempár…” amivel mindig belelátott a lelkébe és a derűs hang, ami mindig megnyugtatta. Petra nem tudta elképzelni, honnan merít erőt John. Mindig optimizmus és nyugodt derű jellemezte. Csak nagy ritkán veszítette el a türelmét vagy az életkedvét. Önkéntelenül elmosolyodott, ahogy felidézte ezeket a dolgokat Johnnal kapcsolatban. A mindennapos apró kis gesztusokat, amikkel a legrosszabb napján is felvidította.
Miközben ezeken merengett, észre sem vette, mennyire elmaradt a munkájával, a főnöknője szigorú hangja zökkentette ki a gondolataiból. Az órára pillantott, és csodálkozva látta, hogy közel két órás csúszásban van, amit nem lesz könnyű behoznia.
A közvetlen kollégái ugratni kezdték, biztosan valami új pasi csavarta el a fejét, azért ilyen szórakozott. Petra leleményes válaszban szerelte le őket, amivel semmit nem mondott. Nem szeretett illetékteleneknek a magánéletéről beszélni. Kifejezetten utálta, ha belekotnyeleskednek az életébe. „John is ilyen...” gondolta mosolyogva. Ismét az órára pillantott, és megállapította, hogy nemsokára beszélhet a férfivel. Ekkor döbbent rá, hogy még mindig szerelmes belé.

John a városon vágott keresztül a motorjával, hogy időben átadja az árut a megrendelőnek. Motorosfutárkén dolgozott, mióta leszerelt. Átadták neki az árut, és ő kivitte a megadott címre. Nem volt egy álom meló, de viszonylag jól keresett vele, és legalább nem volt egy csarnokba zárva. Utálta a bezártságot. Szabadsághoz szokott. Imádott a végtelen tájon száguldani a motorjával.
Amikor megállt piheni, Petrára gondolt. Nem értette, miért szakított vele, és ahogy látta a lányon, ő sem volt tisztában azzal, miért bontotta fel az eljegyzést. A lány barátai, akik csak felületesen ismerték a férfit, őt tették felelőssé, hogy a lány kilépett a kapcsolatból. A férfi néhány barátja ugyanígy gondolkodott a lánnyal kapcsolatban. Azt csak kevesen tudták, a lány maga kérte, tartsanak szünetet a kapcsolatukban, hogy megtudja, valóban feleségül akar-e menni Johnhoz. Bár Johnnak nem tetszett az ötlet – és ezt el is mondta Petrának –, beleegyezett, hogy szünetet tartsanak. Azt akkor még nem tudta, hogy egykori csoporttársa, Will manipulálta és befolyásolta a lányt, hogy így vegyen elégtételt azért, amiért Johnt nevezték ki az űrvadász egység vezetőjének. Az sem vigasztalta Will-t, amikor John leszerelt az egységtől, hogy Petra kedvében járjon. Sok keserűség halmozódott fel benne az évek alatt, és mindenáron revansot akart venni. Nem tervezett komolyan Petrával, csak le akarta fektetni párszor, és dicsekedni vele.
John egykedvűen állt meg az egyik kávézónál, hogy szünetet tartson, és harapjon valamit, amikor megcsörrent a telefonja. Petra küldött SMS-t. Megírta, mikor végez, és várja Johnt. A férfi elmosolyodott, és visszaírt, hogy a munkahelye előtt fogja várni a lányt. Közben önkéntelenül az órára pillantott. Alig 20 perce volt, hogy odaérjen a délutáni csúcsforgalomban. Elmosolyodott. Imádta az ilyen kihívásokat. Kicsit megmozgatta a tagjait, és kinyújtóztatta magát, hogy felfrissüljön. Visszaszállt a motorra, és csikorgó kerékkel elhajtott. Figyelte a motor sebességmérőjét, és a forgalmat. Nem gondolt a veszélyre, megfontoltan manőverezett az autók között, hogy minél előbb ott legyen a lány munkahelyénél. Alig három perccel a megbeszélt időpont előtt állt meg John Petra munkahelyénél. A lány a következőpillanatban már ki is lépett az ajtón. Elmosolyodott, mikor meglátta a férfit. Vidáman üdvözölték egymást.
– Látom, még mindig megvan a motorod... – mondta kedvesen a lány.
– A legmegbízhatóbb nő az életemben.
– És ő hozott össze bennünket 5 éve...mikor kis híján elütöttél...
– De az utolsó pillanatban észrevettelek, és sikerült megállnom.
– Igen... – nevetett a lány.
– Miről van szó? Miért hívtál reggel?
–Will... – válaszolt halkan a lány.
– Bántott?
A lány a fejét rázta.
– Egy kávé mellett elmondom.
John felsegítette a lányt a motorra. Petra mondta, hova menjenek. A férfi odaadta a lánynak a bukósisakot, és segített bekötni neki. Lassan elindultak. Óvatosan vezetett. Miközben a lány által megnevezett cukrászdához mentek, John észrevette, hogy Petra átölelte, és szorosan hozzábújt. Hiányzott neki a lány ölelése. Elmosolyodott. A cukrászdában mindenféléről beszélgettek, majd Petra rátért a lényegre. Mindent elmesélt. John annyit kérdezett:
– Hol van most Will?
– Valószínűleg a törzshelyén. Kimenőt kapott a hosszú hétvégére.
– Hol van a törzshelye?
– Pár utcányira innen. Egy japán étteremmel átellenben egy nemrég felújított, felkapott bár. Már régóta oda jár.
– Tudom, melyik az a hely, mielőtt megismertelek, én is sokat jártam oda. De most megyek, elbeszélgetek vele egy kicsit...
Azzal John felállt, egy puszit nyomott a lány homlokára, és elment. Petra szomorúan nézett utána. Féltette a férfit.
– Jobb, ha utána megy, kisasszony, ebből verekedés lesz...

John feldúltan rontott be a bárba. Egykori csoporttársát kereste, akivel Petra járt. Will barátai társaságában élvezte a kimenőt és a hosszú hétvégét. John határozottan megállt az asztaluknál. Will felnézett. Látta John szemében a dühöt. Hanyagul megkérdezte:
– Mit akarsz, John? Nem látod, hogy nem érek rá?
– Ha még egyszer megbántod Petrát, kinyuvasztalak! Ez nem ígéret, ez nem fenyegetés, ez tényközlés...
– Higgadj le, John! – szólt közbe a pultos lány, aki ismerte Johnt, és tudta, ha Petráról volt szó, nem volt képes uralkodni magán.
– Már megint neked panaszkodott a hülye kis kurva? Most mi a fasz baja van velem?
Johnnak nem kellett több, elborult az agya, és egyszerűen kirángatta Will-t az asztalon keresztül, majd földhöz vágta. Will barátai azonnal ráugrottak Johnra, és ütni kezdték, akit azonban ez csak még jobban felbőszített. A düh, és Petra iránt érzett szerelme megsokszorozta az erejét.
– John! Fejezd be! – kiabált a pultos lány, miközben hívta a rendészeket.
John meg sem hallotta a lány kérését. Petra ekkor ért oda futva. Látta, hogy John mekkora túlerővel viaskodik, és egymás után küldi padlóra ellenfeleit. Még sosem látta ilyennek.
Olyan elemi erő tombolt a férfiban, amivel a többszörös túlerő nem bírt. John agyát teljesen elborította a lila köd. Petra hiába kiabált, egyszerűen nem hallotta. A lány nem mert odamenni, hogy leállítsa, mert félt, valami baja lesz. Miközben sírva próbálta leállítani a férfit, belehasított a felismerés: Még mindig szeret! Értem harcol!
A rendészek ekkor rontottak be a helységbe, és a verekedők közé vetették magukat. Johnnal ők is csak nagy nehézségek árán bírtak el. Végül kábítólövedékkel sikerült megfékezni a férfi tombolását. Miután John eszméletlenül elterült a földön, a rendészek felsegítették Will-t és barátait, közben a rendőrök is megérkeztek, és őrizetbe vették Johnt. Petra a földön fekvő férfi mellett térdelt. Az arcát simogatta, és sírt. A rendőrök alig akarták elhinni, hogy John egymaga ennyi embert így helybenhagyott. Will megvetően nézte a lányt, és megjegyezte:
– Sírj csak, John miatt! Többé nem engedik ki a börtönből ezt az elmebeteg faszkalapot!
Petra nyelt egy nagyot, lassan felállt, megigazította a ruháját, összeszedte minden erejét, és akkora ütést mért Will kidekorált arcára, hogy a férfinak kiakadt az állkapcsa, majd átbucskázott a közeli asztalon. A rendőrök alig bírták lefogni a lányt, aki ezek után magából kikelve kiabált exével:
– John sokkal többet ér, mint te! Sose bántott meg szándékosan, és tudd meg, John a legjobb vadászpilóta a galaxisban! Sose leszel olyan jó, mint ő! Végeztem veled! Idióta balfasz vagy!
John tombolása után a bárra alig lehetett ráismerni, szinte a földdel lett egyenlő, alig maradt olyan berendezés, ami ne sérült volna meg.

John pokoli fejfájással tért magához. Lassan kinyitotta a szemét. Körülnézett, és felismerte a rendőrségi cellát. Elsőre nem vette észre Petrát, pedig a lány ott állt vele szemben. Csak éppen a rács másik oldalán. A lány halkan megszólalt:
– Szia, bajnokom!
John felkapta a fejét a lány hangjára. Arcán értetlenség tükröződött.
– Igen... – nevetett a lány: – Jól hallottad... bajnokom...
– Elég nyúzottan néz ki, de kíváncsi vagyok, az ellenfele milyen állapotban lehet... – szólalt meg egykori felettese. John értetlenül nézet az őrnagyra.
– A verekedés miatt nincs már munkája. Ajánlok egyet önnek.
– Úgy érti, újra űrvadásszal repülhetnék?
– Nem. Egyelőre nem. Kiképzőtisztnek kellene. És utána közbenjárnék az érdekében, hogy ismét gépbe ülhessen.
John fintorgott. Nem tetszett neki, hogy kiképzőtiszt legyen. Petra tudta, hogy milyen makacs tud lenni a férfi.
– Nem az lenne, amit szeretsz, de közel lennél hozzá.
– Visszakapja a régi rangját, és a fizetését is, százados.
– Miért én? Miért nem Will?
– Mert Will messze nem olyan jó, mint maga. Ügyes pilóta, de láttam magukat csata közben, és Will jó néhány gépet leamortizált, míg maga mindig hazahozta a gépet. Közben olyan manővereket mutatott be, amit korábban még nem láttam. Ráadásul maga szenvedélyből, szerelemből repül, nem kötelességből. Láttam, hányszor húzta ki magát vert helyzetből, és hányszor vágott bele kockázatos csatába anélkül, hogy körülnézett volna. És mert láttam, milyen szépen kidekorálta Will-t és társait. Ha az itt látható hölgy miatt csinálta, meg tudom érteni...
– Miatta csináltam... mert Will lekurvázta, és nem hagyom, hogy bárki így beszéljen a volt menyasszonyomról...
Petra halkan megkérdezte:
– És ha valaki a barátnődről beszélne így?
John felkapta a fejét. Nem tudta, jól hallotta-e, amit a lány kérdezett.
– Azt akarod mondani, hogy próbáljuk meg újra?
A lány sejtelmesen mosolygott:
– Talán...
Időközben megérkezett az őr, és kiengedte Johnt a cellából. A férfi még mindig kába volt a lövedéktől. A lány és az őrnagy társaságában kisétált a rendőrségről. Az épület előtt John azt mondta az őrnagynak:
– Köszönöm az ajánlatát, uram. Átgondolom, és jelentkezni fogok.
– Várom is, hogy jelentkezzen, John. Szükségem van önre. Itt a névjegyem. Viszlát! Kisasszony, örülök, hogy megismerhettem!
Azzal magára hagyta Petrát és Johnt.
– És most mihez lenne kedved egy kiadós verekedés után? – kérdezte a lány vidáman.
– Egy jó erős kávéhoz.
– Nálam?
– Talán – mosolygott John.
Petra kézen fogta a férfit, és elsétáltak a lány lakásához. Mikor beléptek, a kávéra már nem maradt idő. Azonnal vetkőztetni kezdték egymást, és szenvedélyesen szeretkeztek. A lány figyelmét nem kerülte el, hogy John mennyire gyengéden, mégis határozottan bánik vele. Jól esett neki a férfi törődése. Élvezettel adta át magát a vágyainak, és élvezettel adta oda magát a férfinak.

A szeretkezés után John szórakozottan cirógatta Petra meztelen testét. A lány becsukott szemmel, boldogan mosolyogva élvezte a férfi ujjainak a babrálását. Még nem tudták, de már megfogant a gyermekük. Petra kinyitotta a szemeit, és boldog mosollyal kérdezte:
– Mihez kezdesz most?
– Még nem tudom. Elfogadom az őrnagy ajánlatát, és kiképzőtiszt leszek.
– És velünk mi lesz? Újrakezdjük?
– Ezt még korai kijelenteni, de te is tudod jól, hogy még mindig odáig vagyok érted. Most nem szeretném elrontani, és újra elkövetni a korábbi hibákat. Tartsuk titokban mindenki előtt, hogy újra találkozgatunk.
– Rendben... – egyezett bele Petra kicsit szomorúan.
A férfi az éjjeli szekrényen álló órára pillantott:
– Ideje mennem, késő van... Holnap személyesen beszélek az őrnaggyal, hogy mit akar.
Felöltözött. A lány az ágyban maradt, és szomorú arccal figyelte Johnt. Búcsúzóul homlokon csókolta Petrát, majd elhagyta a lány lakását.

– Őrnagy, egy bizonyos John Willis keresi – jelentette az altiszt.
– Rendben, küldje be!
Az őrnagy vidáman üdvözölte a belépő Johnt, aki elfogadta a felé nyújtott kezet. Gates őrnagy hellyel kínálta a férfit. John leült, és megkérdezte:
– Miért pont rám van szüksége, uram?
– Ki kellene nyomoznia nekem valamit...
– Mit?
– Jöjjön, járjunk egyet. Közben elmesélem, miről lenne szó és megmutatom, hol lesz az új munkahelye.
– Rendben – állt fel John.
Miközben átmentek a bázison található kiképzőtáborba, Gates őrnagy mindent elmondott Johnnak a támadással kapcsolatban. Azt is elmondta Johnnak, hogy nem csak kiképzéssel kellene foglalkoznia, hanem az új vadászgépek tesztelésével és fejlesztésével is.
– Ez azt jelenti, hogy repülhetnék is, uram?
– Igen, John. Sikerült átvinnem a vezetőségnél a javaslataimat. Meggyőztem őket, hogy maga tudja a legjobban kideríteni, milyen gyerekbetegségekkel küzdenek az új vadászgépek, és hogyan lehetne továbbfejleszteni a gépeket. És közben nyomoznia is kellene a támadással kapcsolatban. Kideríteni, kik és miért támadták meg a csillagcirkálónkat.
– Miért rám gondolt a nyomozással kapcsolatban?
– Mert ez nem csak egy sima támadás volt, hanem jól megtervezett és kivitelezett katonai akció…
– Maga szerint űrkalózok voltak?
– Nem tudom, John, de lehet, megint aktívak a térségben…
– Mire mennének egy ilyen támadással? A cirkálók bányászatra alkalmas bolygókat kutatnak, tudom, hogy kemény verseny folyik ezen a területen, és sok cég nagy hasznot húz abból, ha valahol megépítheti a saját kolóniáját, de ebből a kalózoknak nem sok haszna származik…
– Azok a cirkálók nem csak bányászkolóniák alapítására alkalmas bolygók után kutatnak, hanem földönkívüli technológiák után is kémkednek. Szeretnénk tisztában lenni az erőviszonyokkal a szűkebb és később a tágabb térségben. Nem szeretnénk védtelenül várni egy-egy esetleges idegen támadást, és ezek az információk felbecsülhetetlenek.
– Így már értem. Gondolja, belső munka volt?
– Attól tartok, John...
– Értem, uram. Folyik hivatalos nyomozás a támadással kapcsolatban?
– Természetesen, de sokszor egy helyben topogunk, nem kapunk semmi lényeges információt…
John bólintott. Tisztában volt vele, hogy egy ilyen titkos nyomozáshoz sok szabályt át kell hágnia és meg kell kerülnie a hivatalos szerveket. Tisztelgett, az őrnagy szintén, majd elköszönt:
– Igyekszem minél hamarabb eredménnyel járni.
– Köszönöm, John!

Az újoncok vidáman beszélgettek, hülyültek, és arról beszélgettek, hogy John miért szerelt le, és most miért tér vissza kiképzőtisztként. Valaki megjegyezte, biztos berezelt, és már félt kimenni az űrbe harcolni, inkább lelépett. John az ajtóban állt, és hallgatta az újoncokat. Annak idején maga is ilyen lelkes volt. Mikor ő került szóba, határozottan megszólalt:
– Valóban azt hiszed, kölyök? Akkor kezdjük a kiképzést! Irány a szimulátor!
John rábökött az egyik srácra, majd kiadta a parancsot:
– Töltsd be az aszteroida mezőt!
– Uram, biztos jó ötlet ez?
– Kezdhetnénk alap dolgokkal a kiképzést, de abból nem tanultok semmit. Kezdjük a legnehezebbel, aztán abból le lehet szűrni, kinél mit kell fejleszteni. Kölyök, irány a szimulátorba, és mutasd, hogy boldogulsz az aszteroida mezőben. Próbálj meg elkapni!
– Rendben, uram, de vigyázzon a seggére, hamar leszedem!
John elmosolyodott. Imádta letörni az elbizakodott emberek szarvát. Az újonc betöltötte az aszteroida mezőt, és a két gép megjelent az óriás kivetítőn. A szimulátorban a program visszaszámolt.
– Akkor kezdjük! – szólt át John a srácnak. Személy szerint nem volt szimulátor párti, de ez volt a kötelező előírás, mielőtt bárkit is gép közelébe enged. John egyenletesen lélegzett, tudata kitisztult. Amint megjelent a képernyőn a kisbolygóöv, már más tudatállapotban volt. Folyamatosan állítgatta a gépet, és könnyed mozdulatokkal terelgette hajóját az aszteroidák között. A program mindkét pilóta fizikai állapotát is mutatta, így a többiek látták, ki milyen állapotban van.
– Na mi van, Kölyök? Nem akarsz elkapni? – hergelte John a srácot.
– Mindjárt elkapom uram, csak ráhangolódok a dolgokra!
– Csata közben nincs időd ráhangolódni semmire! – azzal elhúzott a srác gépe mellett és picit megpöccintette, majd eltűnt a mezőben. Folyamatosan, több irányból is meglepte a srácot, aki teljesen összezavarodott. Néhány könnyed lövéssel tovább nehezítette Bill dolgát, miközben játszi könnyedséggel terelgette a gépet. A többiek ámulva figyelték az óriáskijelzőt, John olyan könnyedén manőverezett az aszteroidák között, mintha csak egy laza sétarepülésen vett volna részt. A többiek már tudták, amit Bill még csak sejtett: Semmi esélye John ellen. Pláne nem az aszteroidák között. John még játszadozott egy kicsit Billel, majd végleg leszedte. Bill csalódottan szállt ki a szimulátorból. John szélesen vigyorogva biztatta:
– Nem voltál rossz, Kölyök, de még sokat kell fejlődnöd. Nem taníthatom meg nektek, hogyan kell repülni az űrben, ezt magatoknak kell kitapasztalnotok. Csak azt taníthatom meg nektek, hogy ezek a gépek hogyan viselkednek légüres térben.

Az űrállomás dokkjában egy újabb csillagcirkálót készítettek fel az indulásra. A legénység teljes létszámban szolgálatban volt. A hajó feladata egy pár fényévre lévő bolygó vizsgálata volt, hogy alkalmas-e bánya-kolónia kialakítására.
Mindenki elvégezte a szükséges rendszerellenőrzést indulás előtt. A gépház jelezte, hogy a hajtómű mag rendben van, a hajón minden rendszer aktív, és hiba nélkül üzemel. A kapitány nyugtázta, majd kiadta a parancsot az indulásra. A kormányos beállította a hajtómű erejét, majd a másodpilóta segítségével leváltak a dokkoló egységről. A fedélzeti komputer robot hangja jelezte, hogy a cirkáló biztonságban elhagyta a dokkot, és a nyílt mély űrben haladnak. A kapitány bediktálta a bolygó koordinátáit, és parancsot adott a teljes meghajtásra.

Will egy lerobbant bárban találkozott John egykori szerelmével. A nő bár túllépett a szakításukon, bosszúálló típus volt. Will célja az volt, hogy újra szétválassza őket Petrával, és a lányt a lehető legjobban kihasználja. Ezzel akarta térdre kényszeríteni Johnt. Tönkre akarta tenni minden téren. A nővel halkan, de határozottan beszélt, elmondva neki a tervét. A nő bólintott, tetszett neki, hogy elcsábítsa Johnt, ezzel téve hiteltelenné Petra előtt. Ráadásul nem bánta volna, ha John visszamegy hozzá, de mióta különmentek mindössze 7 hónap után, a férfi egyáltalán nem kereste. Ha nagy ritkán összefutottak, a férfi a köszönésen kívül semmit nem beszélt vele.
Will elégedetten mosolygott, mikor Alicia elmondta neki, hogyan tervezi John tönkretételét. Az volt a terve, hogy Petra szex közben kapja rajta őket, és minél több hamis bizonyítékot találjon John ellen, amiből a férfi sehogy ne tudja kimagyarázni magát.
Petra tisztában volt John múltjával, és tudta, hogy volt egy nő, akivel együtt élt kicsivel több, mint fél évig, de azalatt kiismerte, milyen kegyetlen és törtető a nő. Azért is hagyta ott, mert semmi közös nem volt bennük, ráadásul a nőt jobban érdekelte mások tönkretétele, mint egy saját család. Érdekei szerint bárkin átgázolt, hogy elérje a célját. Nagy befolyással rendelkezett és megvoltak az alvilági kapcsolatai ahhoz, hogy bárkit eltüntessen, miközben őt senki nem tudta összekapcsolni az eseményekkel, hiába nyomoztak utána a legjobb rendőrnyomozók.
John viszont a 7 hónap alatt összegyűjtött sok kompromittáló adatot Alicia-ról, amit profi módon eltitkolt előle. Mikor a nő megzsarolta, hogy maga mellett tartsa, csak annyit mondott neki, ha bármilyen módon baja esik neki, legyen az baleset, vagy bármi más, a média és a nyomozóhatóságok olyan csomagot kapnak, ami miatt az egész birodalmát darabokra szedik, és egy pillanat alatt vége a fényűző életnek. A nő úgy érezte, eljött az idő arra, hogy megtudja, milyen dolgokat tud róla John. Tisztában volt vele, a férfi nem szokott blöffölni.
Will-el közösen kidolgozták a tervet, hogyan csalják csapdába Johnt és hogyan buktatják le Petra előtt, miközben a kompromittáló adatokat is megszerzik tőle. Alicia elgondolkodott néhány alvilági kapcsolata felhasználásán is, de Will úgy gondolta, ehhez nincs szükség ilyen módszerekre.
Alicia csalódottan, de belement, hogy John és Petra tönkretételéhez nincs szükség alvilági kapcsolataira. Úgyis más céljaihoz volt szüksége ezekre a kapcsolatokra, viszont egyáltalán nem bánta volna, ha néhány nehézfiú helybenhagyja Johnt, ezáltal megfélemlítve Petrát, miszerint párja nem tudja megvédeni őt. Fejében már készen állt a terv, és minél előbb ki akarta vitelezni. Elköszönt Will-től, és mondta, hogy amikor hívja, akkor legyen a megadott helyen a megadott időben, és garantálni fogja John bukását minden téren. Will kajánul mosolygott. Erre vágyott régóta. Porig akarta alázni Johnt és Petrát. Azt akarta, szenvedjenek, és többé ne béküljenek ki egymással. A munkájától is meg akarta fosztani Johnt. Mind a kiképzést, mind a vadászgépek fejlesztését magának akarta, akárcsak Petra szerelmét. Akkor is, ha ő maga semmit nem érzett a lány iránt.