Hová fajulhat még ez a világ? Ez pusztán költői kérdés. Lesz még rosszabb. Sokkal rosszabb. Ez nem pesszimizmus, ez ténymegállapítás. Hivatkozhatnék a jelenlegi munkahelyemen tapasztalt rengeteg negatív dologra, és arra, hogy a vezető beosztású embernek kinéző zsarnokok mennyire ostobák. Ha agyhalottaknak minősíteném őket, még az is túlzó dicséret lenne velük szemben.

A következetességet még csak hírből sem ismerik. De ez, ahogy hallottam más emberektől, a többi multinaiconális cégek döntő többségénél is jellemző dolog. El lehet rendelni a túlórát, akár olyan áron is, hogy a dolgozó fogja magát, és a végén benyújtja a felmondását. Miért? Mert kimerült, és fáradt. Ezt pénzzel nem lehet kompenzálni. Semennyivel.

Az igazgatóknak meg kellene válogatniuk a szavaikat. Igazgatót könnyebb találni, mint jó, és megbízható munkaerőt, aki a lelkét kiteszi, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen. Megbecsülni? Minek? Miért olyan bolond, hogy erején felül teljesít? Megfizetni? Ugyan! Ostoba, tanulatlan paraszt. Csak egy munkás. Olyan, mint sok más. Lesz majd helyette újabb bolond, ki ezért a kevés pénzért képes halálra dolgozni magát.

Kedves igazgatók! Az el lehet menni már nem hatja meg az embert, munkaerőhiány van. Egy jó szakemberért a normális (Sajnos kevés ilyen van) munkáltatók két kézzel kapnak, és hajlandók megfizetni a tudását és a szakértelmét. Manapság nagyon könnyű jobb munkahelyet találni, ahol nem kell napi 12 órában húzni az igát, és még szombaton is dolgozni.

Nem kell atomfizikusnak lenni, hogy egyszerű logikával belássuk, és felmérjük, két dolog kell ahhoz, hogy egy cég vonzó legyen a munkavállalók számára.

Egy: Normális (Nettó 210-225 000 Ft) fizetés

Kettő: emberi bánásmód.

A fenyegetőzés sem hatja már meg a melóst. Sőt, még jót is tesztek vele. Fel fog szabadulni a nyomás alól. Gondolkodni is kellene, hogy ha nincs fizikai dolgozó, akkor ki termeli ki az irodista picsák és faszfejek fizetését? Le fogják vonszolni a seggüket a termelésbe, és megcsinálják a munkát? Nem. Ahhoz túl magasan van az orruk, és az üres fejüket magasra tartva nézik le a becsülettel dolgozó embereket. Sőt, még úgy is hivatkoznak rájuk, hogy az ültetvényen dolgozó rabszolgák. Ezzel magát minősíti az agyhalott faszkalap. (Nem, nem dicsérem, kritizálom)

Azon röhögök magamban, amit a cégvezetők gondolnak magukról, hogy ők milyen jók a dolgozóikkal. És szerintük a fizetés is megfelelő… (Ja, ugyanúgy, mint a Magyarország jobban teljesít esetében…) Mihez viszonyítjuk az eredményeket? Mert nem a valósághoz, az is biztos. Fel kellene ébredni! Egyre több embernek van tele a természete az ostobasággal, és fontolgatja a felmondást. Nem ok nélkül.

Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon egy javítással foglalkozó cégnél mennyire gazdaságos, hogy általános az alkatrész hiány, félig-meddig vannak lejavítva a termékek, és hónapokig, sőt, olykor évekig pakolgatjuk jobbra-balra? Drága raktározni? Mihez képest? És az nem drága, ha a termék csak részben van lejavítva, áll benne a pénz, és az ügyfél nem fizet érte, mert nem kapja vissza? Nem vagyok gazdasági szakember, csak használom a testem legfontosabb szervét: az agyamat. Jó lenne, ha a magas pozícióban dolgozó delikvensek is így tennének.

Hatékonnyá csak akkor válhat egy cég, ha hallgatnak a vezetők a fizikai dolgozókra, akik napi szinten benne vannak a termelésben, tudják, mi, hogyan működik, és hol lehetne időt, pénzt nyerni. Egy intelligens vezető szerintem nem fenyegeti a dolgozóit, meghallgatja az érveiket, és együtt dolgozik velük a problémák megoldásán.

De hát ez nem az a hely. Csak fogd be a pofád, húzd az igát, és minden emberséget kiölünk belőle. Jelentem, jó úton haladtok. Még ha nem is látszik rajtam. Sokan járnak hasonló cipőben, de túl vakok vagytok észrevenni, milyen balfasz módon álltok a dolgokhoz.

A hatékonysághoz szükséges dolgok: Magas fizetés, emberi bánásmód, és kipihent dolgozó. Ugye, ezekre nem gondoltatok? Ez sem atomfizika, csak józan paraszti ész, és logika. A kipihent dolgozó jobban koncentrál, és hatékonyabb, mint a fáradt, kimerült agyonhajszolt dolgozó. Jé! Milyen furcsa, ugye? Vegyétek elő a jobbik eszeteket, és idejében tegyetek lépéseket, mert idővel elpárolognak a dolgozók, és nem a szomszéd utcába, nem a szomszéd megyébe, hanem külföldre. Mert ott még utcaseprőként is többet keres, mint itt.

Ami még nagyon komoly probléma, az a hozzáértés teljes hiánya. Mindent akartok, és azonnal. Legyen meg legkésőbb tegnapra, de a legjobb, ha már hetekkel korábban megvan a munka. Úgy is, ha a feltételek egyáltalán nem biztosítottak.

Nem elefántcsonttoronyból kellene kiadni a munkát, és balfasz dolgokkal foglalkozni, hanem a dolgozók közé kellene lemenni, és megkérdezni őket, hogyan lehetne jobbá, gyorsabbá, hatékonyabbá tenni a munkát. Ugyanis ha valaki bent van valamiben, annak látja az árnyoldalait is. Le kellene venni a szemellenzőt, kirugdosni a barátokat, rokonokat, nem hozzáértő nyalizógépeket a cégtől, és megtartani, megfizetni, megbecsülni azokat, akik mindent megtesznek a legjobb tudásuk szerint, hogy a kitűzött célokat elérje a cég.

Nem egy helyen teljesen alkalmatlan emberek kerültek vezető beosztásba, mondván, ott nem okoznak kárt. Milyen felelőtlen gondolkodás ez? Kitűnő bizonyítéka a vezető oldali rossz hozzáállásnak. Ahogy egy régi, bölcs mondás tartja: Fejétől bűzlik a hal.

Amit sok vezető beosztásban dolgozó, több százezer, vagy milliós fizetéssel rendelkező emberke elfelejt, hogy hatékony és jó dolgozót nehéz találni, sőt, egyre nehezebb, míg igazgatót könnyű. És bizony sok esetben egyáltalán nem befolyásolja az ember napi munkáját az, hogy ki ül az igazgatói székben. És igen, elő lehet adni, hogy mennyire jól fizet a cég, meg toplistás, stb. Csak itt sem mindegy, hogy a lista melyik végét nézzük.

Folyamatosan születnek a rosszabbnál rosszabb döntések, káosz van a fejekben, és a gondolkodás is luxus számba megy nálatok. Attól, hogy van egy diplomád, mert apu, anyu kifizette, még nem leszel jobb, mint az, aki „csak” szakmunkásként végzett. Lehet, jobban, egyszerűbben és hatékonyabban meg tudja oldani a dolgot, mint a sok diplomás idióták. Mert egyszerűen, de következetesen közelíti meg az adott problémát, és nem fél feltenni a megfelelő kérdéseket. A nagy kényelemben teljesen elbutultatok, elfelejtettétek, honnan indultatok. Az emberséget kiöltétek magatokból, mert gyengeségnek tartjátok.

Talpnyalók hada vesz körül bennetek, akik a szemetekbe hízelegnek, de a hátuk mögött már megvillan a tőr, mit az első adandó alkalommal a legnagyobb kéjjel mártanak belétek, és rúgnak, taposnak majd el bennetek, hogy a helyeteket megszerezzék. Ne azokban bízzatok, akik hízelegve dörgölőznek hozzátok, hanem azokra figyeljetek, akik ki merik mondani hangosan a véleményüket, kritikájukat veletek szemben. Őszintén, és bátran.

Az őszinteség bizony kíméletlen is tud lenni, főleg, mikor megvilágítja az ember gyengeségeit, hibáit, de egy intelligens, okos ember ezekből képes tanulni. És képes meghallgatni mások véleményét, érvelését. Odafigyel arra, amit mondanak neki. Ha konfliktus van a munkatársak között, akkor nem csak egyetlen szempontból vizsgálja meg a konfliktus okát, hanem az érintett feleket egyenként meghallgatja, és nem hagyja magát senki által befolyásolni. Törekszik az objektivitásra. Ahogy a régi rómaiak mondták: Hallgattassék meg a másik fél is. És ezt a gondolatot minden helyzetben szem előtt tartja.

Hosszan lehetne még ezekről a dolgokról regélni, de már így is jelentősen meghaladtam az erre szánt keretet. Szeretném, ha ezen minden magas pozícióban lévő egyén elgondolkodna, és magába szállna. (Tudom, ez nem fog megtörténni…) Köszönöm, csak ennyit akartam.